cs, 2013-08-01 16:58 — senseiagocs
Az első edzésen csütörtökön a Medvesen Sensei Agócs tartotta az első "nyitó" edzést. Ütések voltak a célkeresztben...
Péntek reggel egy kisebb csapat felfutott a várba, majd saját test súlyos erősítést végzett. A délelőtt Toti mester az ütéseket sulykolta, a kicsik pedig sokrétű ügyességi edzést csináltak. Az edzés vége közös pajzsozással jó hangulatban telt. Délután fürdőzés, és túra következett a Salgó várba. Petőfi is járt itt.. Ezután a Zagyva forrás vidékére túráztunk, és ittunk is a 10 fokos hűs forrásból, amely Jászberényben már folyóvá cseperedik:))
Másnap, szombat reggel ismét a fennkölt Salgó vára köszöntött bennünket, hiszen a futás nem maradhatott el ezúttal sem. "Várt" a vár minden reggel bennünket..:) A futás után TRX edzés következett, majd örömmel vártuk a hétvégére érkezőket. A csapathoz vendégek is érkeztek a hajdúságból. Berecz Gabiék jöttek el hozzánk és így igazán hangulatos edzés kerekedett délelőtt. Ebéd után várlátogatás Somoskőn, majd vadaspark túra, ahol a nagy hőség miatt nem sok vad volt látható. A csendes pihenő után küzdelmekkel folytattuk a tábor délutáni programot. Este tábortűz zárta a napot egy kis nyársalással egybe kötve.
Vasárnap reggel népesebb csapat futott fel a várba és ismét TRX-el erősítettünk. A délelőtti edzésen sensei Toti kitűnő gyakorlatokkal értelmezte az ütések áthatoló erejét. A kicsik dobó edzésen gyakorolták a törzs kar szinkronját.
A tábor zárása után kellemes ebéddel búcsúztunk az ország ezen gyönyörű vidékétől, amely Petőfit is megihlette. Télen visszatérünk...:)
"Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik erdőséges ága,
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetői kősziklára ül
Borús napokban a pihenni vágyó
Terhes felhőknek vándor serege;
Ez a műhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égiháború
Készítni szokta a villámokat,
Haragvó isten égő nyilait.
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.
De lelkemet nem ily képek körözték,
Nem ily vidámak; lelkemet homályos
Látkörbe vitte a komoly merengés,
Holott körűle kétes ködruhában
Mogorva árnyak lengtek, a kihalt
Sötét középkor véres napjai..."
(tovább...)
