Istentől kapott tálentumaim...
h, 2013-05-27 22:44 — k
Zana Zolika karatéka írását olvashatjátok a következőkben, ő hogyan látja a karatét. Ajánljuk mindenki figyelmébe Zolika szorgalmi fogalmazását.
"Istentől kapott tálentumaim!
Isten minden embernek adott tálentumokat vagy egyet vagy többet én most a nekem adott tálentumokról szeretnék beszélni. Először is kaptam sport lehetőséget. A kyokushin karate személyében. Ez a sportág egy eléggé veszélyes sport .Isten ezt szánta nekem mert alapból sem annyira nyugodt természetet adott nekem. Valószínűleg arra gondolt hogy ebben kiélhetem magam. Ebben nagyon jól is érzem magam de hát persze Isten soha sem tévedett. A karate megtanít igazán gondolkodni nehéz szituációkban pl: a versenyen amikor a tatamin egy néz helyzetben vagy egy nálad mondjuk fizikálisabban nagyobb erősebb gyorsabb vagy akármi más. De ez csak a versenyen van így és a küzdelemben. A karate másik része a kihon (formagyakorlatok) ezt sok karatés köztük én sem szeretem de hasznos. Isten adott kicsit rossz és jobb dolgokat is ebben a harcművészetben. Én abból gondolok erre a tálentumra hogy értem már el eredményeket igaz nem voltam első se második de harmadik igen. De van amikor többet ér egy jó küzdelem mint egy kalimpálással szerzett kupa. Ezt egyébként a karate klubomban szokták mondani hangoztatni. A karatét 2008-ban kezdtem az az már 5 éve edzek keményen. Ami azért nem kevés idő de van aki pl:15 éve karatézik vagy több. A karate sokat segít az erőnlétemben hogy pl: tesin 3 kör futástól ne essek össze. A verseny egyébként sokszor a bírókon megy el de ezt is Isten akarja így hogy lássa mennyire vagyunk kitartóak ehhez a kémény sportághoz. Ha egy ilyen után abba szeretnénk hagyni a karatét akkor nem nekünk való de nyilván akkor Isten intézné így. Én a karatét nem hagyom abba ilyenért Isten ezt a kitartással is megajándékozott. A karatét nem mások miatt csinálom hanem azért mert egyszerűen szeretem. Ez volt tehát az egyik tálentum amivel Isten megajándékozott. A másik pedig a gitár. Ugye ez a zene világában van. Bár annyira még nem vagyok profi mint Gajdos tanár bácsi de próbálkozok és gyakorlok. Igaz ezt Isten 11 évesen mutatta meg. Ő úgy gondolta hogy ezt is próbáljam meg és így is lett. El is kezdtem gitározni tehát. Isten valószínűleg azért adta nekem ezt a tálentumot mert a természetem mellé egy kis nyugalmat és örömet is áraszt nem csak nekem de a családomnak is. Ők nagyon örülnek mikor játszok nekik és Isten lehet az ő boldogságukra is segített nekem. A gitár egy gyönyörű hangszer a hangja is szép sőt még a kinézete is. Örülök azért hogy a karate mellett másban is megpróbálhatom magam. Isten látszik hogy minden embert szeret és ezért ad mindenkinek legalább egy vagy több tálentumot. Ki kicsit okosabb rájön hogy ha ezt kamatoztatja akkor boldoggá teszi az embert. Örülök hogy kettő dologban is tehetséges lehetek. De ezt mindent csak is nem másnak mint Istennek lehet köszönni. Mégpedig úgy hogy imádkozunk és megyünk a templomba hiszünk Istenben mert ebben valóban látszik hogy ő létezik és szereti az embert. A két tálentumnak is nagyon örülök és még tovább próbálom majd kamatoztatni és remélem Isten erőt és kitartás is ad majd hozzájuk a későbbiekben. Nagyon szeretném folytatni ezt az utat amin most ebben a két dologban járok. Isten nagyon sokat segít a tálentumokban és örülök hogy folytathatom őket. Én legalábbis megfogom próbálni ha Isten nem akarja akkor arra a döntésre szán el hogy fejezzem be. De remélem ez nem fog bekövetkezni én nem is örülnék neki. A tálentumok pedig sok embert életét megváltoztathatják. A bár nem mindenkét tudják de nagyon sok emberét igen. A két tálentumomat talán azért kaptam mert régebben sokall többet jártam a templomba mint most. De mivel ministránsnak avattak ezért most már oda is menni fogok Remélem tetszeni fog tudom ez nem ide tartozik . De remélem tényleg tetszik majd."
/Osu ifj. Zana Zoltán/
"Istentől kapott tálentumaim!
Isten minden embernek adott tálentumokat vagy egyet vagy többet én most a nekem adott tálentumokról szeretnék beszélni. Először is kaptam sport lehetőséget. A kyokushin karate személyében. Ez a sportág egy eléggé veszélyes sport .Isten ezt szánta nekem mert alapból sem annyira nyugodt természetet adott nekem. Valószínűleg arra gondolt hogy ebben kiélhetem magam. Ebben nagyon jól is érzem magam de hát persze Isten soha sem tévedett. A karate megtanít igazán gondolkodni nehéz szituációkban pl: a versenyen amikor a tatamin egy néz helyzetben vagy egy nálad mondjuk fizikálisabban nagyobb erősebb gyorsabb vagy akármi más. De ez csak a versenyen van így és a küzdelemben. A karate másik része a kihon (formagyakorlatok) ezt sok karatés köztük én sem szeretem de hasznos. Isten adott kicsit rossz és jobb dolgokat is ebben a harcművészetben. Én abból gondolok erre a tálentumra hogy értem már el eredményeket igaz nem voltam első se második de harmadik igen. De van amikor többet ér egy jó küzdelem mint egy kalimpálással szerzett kupa. Ezt egyébként a karate klubomban szokták mondani hangoztatni. A karatét 2008-ban kezdtem az az már 5 éve edzek keményen. Ami azért nem kevés idő de van aki pl:15 éve karatézik vagy több. A karate sokat segít az erőnlétemben hogy pl: tesin 3 kör futástól ne essek össze. A verseny egyébként sokszor a bírókon megy el de ezt is Isten akarja így hogy lássa mennyire vagyunk kitartóak ehhez a kémény sportághoz. Ha egy ilyen után abba szeretnénk hagyni a karatét akkor nem nekünk való de nyilván akkor Isten intézné így. Én a karatét nem hagyom abba ilyenért Isten ezt a kitartással is megajándékozott. A karatét nem mások miatt csinálom hanem azért mert egyszerűen szeretem. Ez volt tehát az egyik tálentum amivel Isten megajándékozott. A másik pedig a gitár. Ugye ez a zene világában van. Bár annyira még nem vagyok profi mint Gajdos tanár bácsi de próbálkozok és gyakorlok. Igaz ezt Isten 11 évesen mutatta meg. Ő úgy gondolta hogy ezt is próbáljam meg és így is lett. El is kezdtem gitározni tehát. Isten valószínűleg azért adta nekem ezt a tálentumot mert a természetem mellé egy kis nyugalmat és örömet is áraszt nem csak nekem de a családomnak is. Ők nagyon örülnek mikor játszok nekik és Isten lehet az ő boldogságukra is segített nekem. A gitár egy gyönyörű hangszer a hangja is szép sőt még a kinézete is. Örülök azért hogy a karate mellett másban is megpróbálhatom magam. Isten látszik hogy minden embert szeret és ezért ad mindenkinek legalább egy vagy több tálentumot. Ki kicsit okosabb rájön hogy ha ezt kamatoztatja akkor boldoggá teszi az embert. Örülök hogy kettő dologban is tehetséges lehetek. De ezt mindent csak is nem másnak mint Istennek lehet köszönni. Mégpedig úgy hogy imádkozunk és megyünk a templomba hiszünk Istenben mert ebben valóban látszik hogy ő létezik és szereti az embert. A két tálentumnak is nagyon örülök és még tovább próbálom majd kamatoztatni és remélem Isten erőt és kitartás is ad majd hozzájuk a későbbiekben. Nagyon szeretném folytatni ezt az utat amin most ebben a két dologban járok. Isten nagyon sokat segít a tálentumokban és örülök hogy folytathatom őket. Én legalábbis megfogom próbálni ha Isten nem akarja akkor arra a döntésre szán el hogy fejezzem be. De remélem ez nem fog bekövetkezni én nem is örülnék neki. A tálentumok pedig sok embert életét megváltoztathatják. A bár nem mindenkét tudják de nagyon sok emberét igen. A két tálentumomat talán azért kaptam mert régebben sokall többet jártam a templomba mint most. De mivel ministránsnak avattak ezért most már oda is menni fogok Remélem tetszeni fog tudom ez nem ide tartozik . De remélem tényleg tetszik majd."
/Osu ifj. Zana Zoltán/
Egy kérdés Zana Zolika után: Vajon mi hogyan bánunk az Istentől kapott tálentumainkkal?, Osu sensei
