12 év szünet után

Bevallom őszintén, hogy már a hét elejétől edzegettem, előszedtem emlékeimből a valamikor jól begyakorolt mozdulatokat, vezényszavakat. Ahogy elkezdtem gyakorolni, úgy tódultak az agyamba a berögzült ütések, védések, rúgások. Igaz a testem már nem olyan erős, hajlékony, mint azelőtt volt, de izmaim még emlékeztek mindenre.
Enyhe izgalommal, de jó érzéssel várakoztam a sportcsarnok előtt szombaton reggel. Jött néhány ismerős arc és megérkeztek sensei-ék is. Még sohasem edzettem a Kurta Sándor Sportcsarnokban, így nem ismertem a járást, mentem a többiek után. Sensei említette, hogy ne a hagyományos Kyokushin edzésre gondoljak, hanem egy elmélyültebb, a karate mozdulatok eredetét kereső, folyamatát gyakorló tréningre. Ez így is történt, ami nekem nagyon tetszett. Kellemesen elfáradtam, és elbódultam a dojo rég nem érzett illatától, hangulatától. Az edzés után közös reggelin vettem részt, miközben beszélgettünk. Számomra ez nagyon jó alkalom volt, hogy egy kicsit megismerjem sporttársaimat, és én is bemutatkozzam nekik. Ezúttal is
köszönöm nekik, hogy szívesen láttak egy ilyen vén rókát, mint én. Sensei, neked is köszönöm a tartalmas edzést és a lehetőséget, hogy újra köztetek lehetek.